A bor minden ajtót megnyit: 11 év a Szekszárdi Borászok Céhe élén

Büszkén hangoztatjuk, hogy családunk borászati tevékenysége a szekszárdi levéltári adatokban 1746-ig vezethető vissza, de az újkori időszámítás nem több, mint 20 éves, hiszen én a 80-as, 90-es években csak egy hobbikertben folytattam az elődeim hagyományát. Számomra a kezdetet a 2001-es évjáratból született néhány ezer palackunk jelentette. Ha tüzetesebben nézzük, akkor ennél is rövidebb az újkori múlt, mert az igazi áttörés – ami után kimondtuk, hogy folytatni kell – 2003-ban volt. Ehhez képest gyorsan, már 2004-ben bekerültem a szekszárdi borászok közösségi életébe. Eleinte megilletődötten fészkelődtem a bor félistenei között és magam is csodálkoztam, hogy az akkor már nagynevű, országosan is népszerű borászok – mint Vesztergombi, Takler, Heimann, Mészáros, Vida és a többiek – milyen gyorsan befogadtak. Különösen az elsőszámú és legaktívabb közösségépítő, Heimann Zoli támogatott, de talán az Eszterbauer név, mint közülük való, ősi szőlőművelő család tekintélye, és vállalkozói sikereim is hozzájárultak az elfogadottságomhoz. Na és az is, hogy gőzerővel vetettem bele magam a közösségi munkába. A Szekszárdi Borászok Céhe 2006-ban alakult a borvidék legismertebb borászainak részvételével, elit szervezetként. Célkitűzése a borvidék felemelkedése, az ehhez szükséges célok, feladatok meghatározása, közösségi végrehajtása, szigorú etikai és szakmai szabályok mentén. Első évben Takler Ferencet és Vesztergombi Ferencet, mint társelnököket választották a közösség élére. Sajnos ők a legjobb akaratukkal sem tudtak eleget tenni az elvárásoknak, hiszen borászataik az ország első vonalában szerepeltek, mely annyi feladatot és elvárást jelentet számukra, hogy a közösségi munkára kevés idejük maradt. Gondolták, itt van ez az ügybuzgó, nálunk fiatalabb, feltörekvő borász, adjuk meg neki a lehetőséget, hadd dolgozzon – így 2007-ben megválasztottak a Céh elnökének.

A döntéshez az is hozzájárulhatott, hogy Heimann Zoli már nem halmozhatta a funkciókat, hiszen ő volt akkoriban a Borvidék elnöke, aki az országos szervezetekben (mint HNT, Vindependent, Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége) képviselte a borvidéket. Így nekem elsősorban borvidéken belül, a Szekszárdi Borászok Céhére koncentrálódott a feladatom. 11 év alatt három tisztújításon kaptam meg a bizalmat. Sikereket és időnként kudarcokat is megéltem. Sok támogatást kaptam a céhtagoktól, különösen Heimann Zoli volt igazi támaszom, talán én is az övé, hiszen a közösség céljainak, feladatainak, ötleteinek jelentős része tőle indult. Büszkén tekinthetek vissza, hisz magam is kivettem a részem nem csak a mindennapi kulimunkából, hanem a kreativitást igénylő feladatokból is. 11 év eredményeinek felsorolása oldalakat venne igénybe és öntömjénezésnek tűnne, így nem kezdek bele.